Az életmódorvoslás továbbképzésének hatása az egészségügyi szakemberek tudására, hozzáállására és tanácsadási gyakorlatára

Az életmódorvoslás az egészséges szokások elősegítésével segít megelőzni és kezelni a krónikus betegségeket, azonban sok egészségügyi szakember nem rendelkezik elegendő képzéssel és magabiztossággal ahhoz, hogy hatékonyan támogassa betegeit az életmódbeli változásokban. Az orvosi továbbképzések (CME) segíthetnek növelni a szakemberek tudását és készségeit ezen a területen.

Jelen tárgyalt kutatás célja az volt, hogy felmérje öt, személyes részvételt igénylő továbbképző program hatását az egészségügyi szakemberek tudására, önbizalmára, tanácsadási szokásaira és az általuk érzékelt akadályokra az életmódorvoslás területén. A tanfolyamokat a massachusets-i Boston városában szervezték 2009. június és 2011. június között és rajtuk összesen 200 fő vett részt.

Az oktatási programok célja az volt, hogy növeljék az egészségügyi szakemberek tudását és önbizalmát az életmódorvosi beavatkozások és tanácsadás terén, miközben csökkentsék az ezzel összefüggő akadályokat.

Az oktatási anyag az életmódorvoslás alapvető elemeire épült, többek között:

1. Az életmódorvoslás története és indoklása – miért fontos és hogyan fejlődött ki ez az orvosi megközelítés.
2. „Exercise is Medicine” kezdeményezés – a mozgás szerepe a betegségek megelőzésében és kezelésében.
3. Életmódorvosi kompetenciák – az orvosok és szakemberek által szükséges készségek és ismeretek.

Emellett elismert szakértők tartottak előadásokat a következő témákban:

• Táplálkozás
• Mozgás előírása és tervezése
• Viselkedésváltoztatási tanácsadás
• Stresszkezelés

Minden program foglalkozott az egészségügyi szakemberek saját egészségével is. Például székben végezhető tornagyakorlatokat és mindfulness (tudatos jelenlét) technikákat is bemutattak. Azonban ennek a témának a részletessége eltérő volt a program hosszától és típusától függően.

CME program formátumok

A kutatás kétféle orvosi továbbképző (CME) programot vizsgált az életmódorvoslás területén:

1. Egynapos program – „Életmódorvoslás: Eszközök az egészséges változás elősegítésére”

• A vizsgálatban részt vevő öt programból három ebbe a kategóriába tartozott.
• Résztvevők száma: 104 fő (52% a teljes mintából).
• Tartalom:
  • Alapvető előadások az életmódorvoslás alapelveiről.
  • Kiegészítő témák, mint pl. életmódorvosi praxis működtetése, közös orvosi konzultációk, és szakmaközi együttműködés.
  • Speciális témák (pl. fájdalomkezelés, dohányzásról való leszokás, alvás) egy-egy alkalommal kerültek bemutatásra, így nem minden résztvevő hallotta ezeket az előadásokat.
• Fő cél: Általános ismeretek átadása az életmódorvoslásról.

2. Két és fél napos program – „Aktív orvosok, aktív betegek: A mozgás tudománya és gyakorlata”

• Résztvevők száma: 96 fő (48% a teljes mintából).
• Tartalom:
  • Mélyebb és részletesebb oktatás a testmozgás szerepéről.
  • Előadások a mozgástudományról, az edzés intenzitásáról, az agy és a mozgás kapcsolatáról, nyújtásról, erősítésről és sportsérülésekről.
  • Az orvosok saját egészségére is nagyobb hangsúlyt fektettek, és interaktív mozgásos programokat kínáltak.
  • A résztvevők különböző mozgásformákat próbálhattak ki, például Pilates, spinning, erősítő edzés, boksz és kardió edzés egy közeli fitneszteremben.
  • Speciális témák, például hogyan kell testmozgást előírni és tanácsot adni különböző betegcsoportoknak (idősek, gyermekek, cukorbetegek, mozgássérültek).
• Fő cél: A testmozgás mélyebb megértése és gyakorlati alkalmazása az orvosi gyakorlatban.

Az egynapos program szélesebb körű, általános oktatást biztosított az életmódorvoslásról, míg a két és fél napos program kifejezetten a testmozgásra és annak klinikai alkalmazására összpontosított, interaktív elemekkel kiegészítve.

A kutatás elsődleges célja az volt, hogy kiderüljön, mennyire hatékonyak az egy- vagy két és fél napos, személyes részvételt igénylő továbbképző programok az egészségügyi szakemberek gondolkodásának és viselkedésének megváltoztatásában az életmódorvoslás irányába.

A kutatók feltételezték, hogy a résztvevők a tanfolyamokat követően:

1. Kevesebb akadályt tapasztalnak az életmódorvoslás alkalmazásában.
2. Több tudással és nagyobb önbizalommal rendelkeznek a témában.
3. Gyakrabban alkalmaznak életmódorvosi beavatkozásokat.

A kutatás azt is vizsgálta, hogy az eredményekben szerepet játszik-e a szakma (orvos vagy más egészségügyi szakember), a program hossza (1 nap vs. 2,5 nap) vagy a résztvevők előzetes tudásszintje. A kutatók azt feltételezték, hogy a hosszabb, 2,5 napos programok nagyobb hatást fejtenek ki.

A kutatást a Massachusettsi Gyógyszerészeti és Egészségtudományi Főiskola intézményi etikai bizottsága hagyta jóvá és a Harvard Orvosi Egyetem, a Továbbképzési és Fizikális Orvostudományi és Rehabilitációs Tanszék és az Életmódorvostani Intézet együttműködésével támogatta.

Főbb eredmények

1. Kevesebb akadály: A résztvevők jelentősen kevesebb akadályt észleltek az életmódorvosi tanácsadásban, különösen a tudás, készségek és eszközök hiányával kapcsolatban. Az időhiány és az ösztönzők hiánya továbbra is problémát jelentett.
2. Nagyobb tudás és önbizalom: Jelentős fejlődést tapasztaltak az életmódorvoslás terén, különösen a mozgás és a stresszkezelés témáiban.
3. Változások a tanácsadásban: Több szakember kezdett el beszélni a viselkedésváltozásról, mozgást javasolni, és stresszkezelési tanácsokat adni. Azonban kevesebb beteg került dietetikushoz vagy szakemberhez utalásra, ami arra utalhat, hogy az egészségügyi szakemberek magabiztosabbnak érezték magukat az ilyen tanácsok adásában.
4. Nagyobb hatás az alacsonyabb kezdeti tudásszinttel rendelkezők körében: Azok a szakemberek, akik kezdetben kevesebb tudással és önbizalommal rendelkeztek, a legnagyobb fejlődést mutatták.
5. A program hossza számít: A hosszabb (2,5 napos) CME programok nagyobb hatással voltak az akadályok csökkentésére és a tudás növelésére, mint az egynapos képzések.

Következtetés

A személyes jelenlétet igénylő CME programok hatékonyan növelik az egészségügyi szakemberek tudását, önbizalmát és képességét az életmódorvosi tanácsadásban. A legnagyobb fejlődés a mozgás és a stresszkezelés területén mutatkozott. A kutatók szerint a jövőbeli programoknak nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a testsúlykontrollra és az időhiány problémájának kezelésére, hogy még nagyobb hatást érjenek el.

Cikkreferátumot írta: Kériová Anikó

Hivatkozások

Dacey, M., Arnstein, F., Kennedy, M. A., Wolfe, J., & Phillips, E. M. (2013). The impact of lifestyle medicine continuing education on provider knowledge, attitudes, and counseling behaviors. Medical teacher, 35(5), e1149–e1156. https://doi.org/10.3109/0142159X.2012.733459