Összefüggés az alacsony rostfogyasztás és a jóléti társadalmakban uralkodó nagyszámú krónikus megbetegedések között

Burkitt hipotézisének elemzése

Denis Burkitt Ugandában dolgozva lett figyelmes arra, hogy az ott élő középkorú emberek között sokkal kisebb arányban fordulnak elő olyan krónikus megbetegedések, amelyek az Angilában élő hasonló korosztályú embereknél már az 1960-as években is gyakoriak voltak. Ezek a betegségek, mint például a vastagbél tumor, vastagbél-divertikulumok, sérv, visszeresség, érelmeszesedés, cukorbetegség, asztma, mind összefüggésbe hozhatók az életmóddal, jóléttel, éppen azért a nyugati civilizációs betegségek körébe tartoznak. Burkitt szerint ezen betegségek kialakulása összefüggésbe hozható a nyugati országokban jelenlévő alacsony rostfogyasztással, melynek fő oka a természetes alapanyagok módosítása és feldolgozása. Burkitt 1969-ben publikált megfigyeléseiről, mely a krónikus betegségeket kiváltó ok-okozati összefüggéseket vizsgálta, és felvetései Burkitt hipotézis néven híresültek el. Tanulmányában Burkitt napi 50 grammot meghaladó rostfogyasztást javasolt, napjainkban a nyugati társadalmakban az átlag rostfogyasztás mértéke viszont csupán körülbelül 15 gramm/nap, és tekintettel arra, hogy az életmód következtében kialakuló nyugati civilizációs betegségek a legnagyobb fenyegetés a népesség egészségére nézve, fontos lenne a figyelmet a rostdús, természetes alapanyagokból álló táplálkozásra fordítani.

De vajon miért nem történt semmilyen előrelépés az elmúlt több mint 50 évben a rostfogyasztás terén? Az egyszerű válasz az, hogy az olcsó, ízesített, ultrafeldolgozott élelmiszerek reklámjai jobban képesek befolyásolni az emberek gondolkodását, mint a hozzáértő szakemberek.

A másik ok lehet talán, hogy a hivatalosan elfogadott étrendi ajánlásokban szereplő rostbevitel mértéke a nyugati országokban sehol nem éri el a Burkitt által javasolt 50 g/nap értéket. (Az Egyesült Királyságban az ajánlás 30 g/nap, az USA-ban nőknek 22, férfiaknak 38 g/nap)

Mi is a rost valójában?

A rost nem egy speciális molekula, sokkal inkább egy összetett keveréke a vékonybél számára emészthetetlen szénhidrátoknak, ami viszont a vastagbélben található mikrobiom számára fontos tápanyagforrás, mely segít az egészséges bélflóra fenntartásában és így megfelelő mértékű fogyasztása számos egészségügyi hasznot jelent. Rostban gazdag élelmiszerek többek között a gyümölcsök, zöldségek, hüvelyesek és teljes értékű gabonák.

Egy 2020-ban publikált tanulmány átfogó képet ad az eddigi kutatási eredményekről, amelyek az 1969-ben megjelent Burkitt hipotézist alátámasztják, megcáfolva ezzel a jelenlegi étrendi ajánlásokat melyek elégtelennek bizonyulnak az egészséges bélflóra fenntartásához és a krónikus betegségek megelőzéséhez. (1)

Számos epidemiológiai és humán intervenciós kutatás bizonyítja, hogy a vastagbél tumoros megbetegedéseinek kockázata jelentősen csökken a rostfogyasztás növelése esetén. A World Cancer Research Fund, mely az egyik vezető szervezet a rákmegelőzés kutatásában, már 2010-ben kiadott egy tanulmányt, ami 43 kohorsz és randomizált kontrollált kísérlet alapján a legerősebb bizonyítható összefüggést igazolta arra vonatkozólag, hogy a rostfogyasztás növelése csökkenti a kolorektális tumor kialakulásának kockázatát. Az adatbázis szerint a rostfogyasztás 10%-os növelése 10%-kal csökkenti a vastag-és végbélrákos megbetegedéseinek kockázatát.

Egy 2019-ben kiadott átfogó tanulmány eredménye szerint, mely 185 prospektív kutatást és 58 klinikai kísérletet vizsgált, a legalacsonyabb és legmagasabb rostfogyasztókat összehasonlítva, magasabb rostfogyasztás esetén 15-30%-kal csökkent a szív-érrendszeri betegségek következtében kialakult halálozás, valamint a koszorúér betegségek, stroke, 2-es típusú cukorbetegség és a kolorektális tumorok kialakulásának kockázata.

A humán intervenciós kísérletek, melyek a rostfogyasztás és a vastag-és végbéltumorok kialakulásának kockázatát vizsgálják, sokszor sajnos nem elégséges mennyiségben emelik a rost bevitelét, ezért a kísérleti adatok nem minden esetben kellően megalapozottak. Egy klinikai körülmények között zajló kutatás olyan afroamerikai alanyok bevonásával készült, akiknél a kísérlet kezdetén magas volt a vastagbél tumor kialakulási kockázata. Ellenőrzött körülmények között napi 50 gramm rostot tartalmazó ételeket kaptak, aminek következtében már 2 hét elteltével mérhetően javult a bélrendszeri mikrobiom állapota, csökkent a tumor rizikót jelző biomarkerek szintje. A kísérletben a magas rostfogyasztást főként babalapú étrenddel érték el.

A civilizációs betegségek közül a cukorbetegség és elhízás vonatkozásában is egyértelmű bizonyítékok állnak rendelkezésre, amelyek szerint az alacsony rostbevitel és a magas glikémiás indexű feldolgozott ételek fogyasztása hozzájárul ezen kórképek kialakulásához gyermekek és felnőttek körében is.
Felmérések szerint a túlsúlyos emberek körében kevesebb a rostfogyasztás, valamint a teljes értékű gabonákat fogyasztók jellemzően alacsonyabb testtömeggel rendelkeznek, a teljesértékű gabonák fogyasztása pedig magasabb rostfogyasztást is jelent.

Magas rostfogyasztást alkalmazó intervenciós kísérletek sikeresen csökkentették a cukorbetegség szövődményeként kialakuló metabolikus változásokat. Ezen kutatások közül kiemelkedő az a 6 hetes randomizált, keresztezett kísérlet, ahol két csoportot hasonlítottak össze a rostbevitel mértéke szerint. Az egyik csoport a helyi protokollnak megfelelő 24 g/napos rostbeviteli ajánlást követte, a másik csoport adagját pedig 50 g/napra emelték, mindkét csoport esetében törekedtek a természetes alapú, magas rosttartalmú ételek fogyasztására. Az 50 g/nap rostbeviteli csoport esetében a kísérleti periódus alatt klinikailag és statisztikailag is jelentős mértékben csökkent a résztvevők vércukorszintje, a vizelettel kiválasztott glükóz mennyisége, és a 24 órás vércukor és inzulin koncentráció is. Ezen felül a magasabb rostbeviteli csoport résztvevőinél csökkent összkoleszterin, triglicerid és LDL-koleszterin szinteket mértek.

A rostok különböző hatásmechanizmusok révén képesek jótékony hatásukat kifejteni szervezetünkben. Befolyásolják a táplálék bélcsatornán keresztül történő áthaladási idejét, a bélrendszeri baktériumflóra összetételét és a baktériumok által termelt rövid láncú zsírsavak termelődését is. A különböző baktériumtörzsek elszaporodása és a tumoros megbetegedések kialakulási kockázata közötti összefüggés meglehetősen gyenge, viszont egyre inkább megerősítést nyer, hogy a mikrobiom által termelt metabolitok befolyásolják a karcinogenezist, vagyis a daganatképződést. Talán a legjobb példa a szervezetünkben lévő szimbiózisra, hogy testünk szinte összes sejtjének fő energiaforrása a glükóz, viszont a vastagbél falát alkotó sejtréteg egy, a bélbaktériumok által termelt rövid láncú zsírsavat a buritátot részesíti előnyben fő energiaforrásként. A nyugati társadalmakban a fő butirát termelő baktériumok szintje jellemzően csökkent, így a csökkent butirát termelés összefüggésbe hozható a civilizációs betegségek kialakulásával. A butirát gátolja a bélfal kóros sejtosztódását, illetve csökkenti a szervezetben lévő szisztémás gyulladás szintjét és a kóros sejtburjánzást.

A különböző kutatási eredmények azt sugallják, hogy magasabb rostbevitellel csökkenhet az össz kalóriabevitel és visszafordítható válhat a 2-es típusú cukorbetegség. A bélrendszer által termelt különböző peptidek az agyi funkciókra is hatással vannak, így a butiráttermelődést serkentő ételek javíthatják a hangulatot és a kognitív képességeket, illetve csökkenthetik a stresszt és szorongást. A rostbevitel szív-érrendszerre kifejtett jótékony hatása szintén a rövidláncú zsírsavakhoz köthető. Az étkezési szokásoktól és a bélflóra felépítésétől függően különböző mennyiségű és minőségű rövidláncú zsírsav termelődik és szállítódik a vérrel, amik a lipoproteinek metabolizmusát befolyásolják. Különböző kísérleti kutatások eredményei szerint a rövidláncú zsírsavak közé tartozó butirát és propionát csökkentik a koleszterin szervezetbeli metabolizmusát. A rostok fogyasztása a termelt butirát szisztémás gyulladáscsökkentő hatása révén szintén hozzájárulnak a szív-érrendszer egészségének megőrzéséhez, sőt bizonyos baktériumtörzsek az érelmeszesedés prevenciójában is szerepet játszhatnak.

A vizsgált tanulmány egyértelmű következtetéseket von le arra vonatkozóan, hogy a jelenlegi ajánlásokkal és a nyugati, fejlett országokban elfogyasztott rostmennyiséggel ellentétben sokkal magasabb rostbevitel szükséges az egészséges bélrendszer és szervezetünk egészségének megőrzése érdekében. A rostban gazdag, növényi alapú táplálkozás nem csak az élettartamot növelheti, hanem az egészséges életévek számát is azáltal, hogy csökkenti a civilizációs betegségek kialakulásának kockázatát. Az egészséges életévek számának növelése lehetőséget ad arra, hogy minél tovább produktívak maradjunk, élvezzük az idős kor adta örömöket és lehetőséget adna a krónikus betegségek okozta egyre növekvő egészségügyi kiadások csökkentésére.

Cikkreferátumot írta: Szijj Alexandra

INGYENES E-KÖNYV: Az életmódorvoslás zsebkönyve

6 módja annak, hogy átvedd az irányítást az egészséged felett. Fedezd fel az ingyenes e-könyvből a Lifestyle Medicine nemzetközileg akkreditált tudásanyag egy szeletét.

  • Bizonyítékokon alapuló életmódorvoslás
  • 6 pilléres rendszer
  • Nemzetközileg akkreditált
  • 68 db szakirodalmi citálás
  • PDF formátum
  • Bármilyen eszközön olvasható
  • 34 oldalnyi evidence-based tudásanyag
  • Gyakorlati tippek és tanácsok
  • Tapasztalt és feltörekvő szakértők számára

Hivatkozások

(1) O’Keefe S. J. (2019). The association between dietary fibre deficiency and high-income lifestyle-associated diseases: Burkitt’s hypothesis revisited. The lancet. Gastroenterology & hepatology, 4(12), 984–996. https://doi.org/10.1016/S2468-1253(19)30257-2

Ajánlott szakmai cikkek