A szuboptimális étrend miatt megjelenő 2-es típusú cukorbetegség előfordulása 184 országban

A 2-es típusú cukorbetegség (továbbiakban T2D) világszerte a megbetegedések és a halálozás egyik vezető meghatározója, hatalmas gazdasági és társadalmi következményekkel jár. Az 1980 és 2020-2021 közötti időszakban a felnőtt T2D-s betegek száma 108 millióról 537 millióra emelkedett, és ennek megfelelően az elhízás száma 100 millióról 764 millióra emelkedett.

A cukorbetegség rendkívüli terheket ró az egyénekre, a családokra, a nemzetekre és az egészségügyi rendszerekre, világszerte nyolcból egy halálesetet okoz, és növeli a szív- és érrendszeri betegségek, a veseelégtelenség, a zsírmájbetegség, a vakság és a rákos megbetegedések kockázatát. Ha nem kezelik, az előfordulási gyakoriság csak az előrejelzések szerint növekedni fog, a T2D megtizedeli a népességet.

Számos étrendi tényező etiológiai hatása erősen bizonyított a T2D előfordulására, az egyes táplálkozási tényezők abszolút és relatív hozzájárulása a T2D globális előfordulási gyakoriságához továbbra sem tisztázott. A betegségterhek korábbi elemzései elszigetelt étrendi tényezőkre vagy egyes országokra vagy világrégiókra összpontosítottak. Egy, a cukorbetegséget globálisan értékelő elemzés szerint a diabéteszes halálozások 24,7%-áért és a diabéteszes fogyatékossággal korrigált életévek (DALY) 34,9%-áért az étrendi kockázatok felelősek. Ez az elemzés a globális táplálkozásra vonatkozó becsléseket használta, amelyek nagyrészt az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) élelmiszer fogyasztási adatokon, nem pedig az egyéni szintű bevitelen alapultak, és nem vették figyelembe a táplálkozási tényezők közvetlen és a testsúlynövekedés által közvetített hatások értékelését.

Ez a kockázatértékelési modell 1990 és 2018 között 184 országban becsülte meg 11 táplálkozási tényező hatásának tulajdonítható T2D előfordulását a felnőttek körében. A becslések szerint 2018-ban ezen étrendi tényezők szuboptimális bevitele 14,1 millió (13,8-14,4 millió) előforduló T2D esetnek volt tulajdonítható, ami az új esetek 70,3%-át (68,8-71,8%) jelenti világszerte.

A legnagyobb T2D-terhelés a teljes kiőrlésű gabonafélék elégtelen bevitelének (26,1%) a finomított rizs és búza túlzott bevitelének (24,6%) és a feldolgozott hús túlzott fogyasztásának (20,3%) volt tulajdonítható. Az egyes régiókban a legmagasabb arányos terhelés (személyenként a felsorolt termékek fogyasztási gyakorisága) Közép- és Kelet-Európában és Közép-Ázsiában (85,6%), valamint Latin-Amerikában és a Karib-térségben (81,8%) volt a legalacsonyabb arányos terhelés pedig Dél-Ázsiában (55,4%).

Az étrenddel összefüggésbe hozható T2D aránya általában nagyobb volt a férfiaknál, mint a nőknél, és fordítottan korrelált az életkorral tehát az életkor előrehaladtával csökkent az étrenddel összefüggő T2D aránya. Az étrenddel összefüggő T2D általában nagyobb volt a városi lakosok valamint a magasabb iskolai végzettségűek körében, kivéve a magas jövedelmű országokban, Közép- és Kelet-Európában és Közép-Ázsiában, ahol a vidéki lakosok és az alacsonyabb iskolai végzettségűek körében volt nagyobb a gyakoriság és a terhelés mértéke. 1990-hez képest 2018-ban az étrenddel összefüggésbe hozható T2D globálisan 2,6 %-al (8,6 millióval több eset) nőtt, a tendenciák világrégiónként és étrendi tényezőnként eltérőek voltak.

A táplálkozásra vonatkozó vizsgálatukban a T2D előfordulása alapján modellvizsgálatuk becslései szerint, 2018-ban tízből hét, vagy 14,1 millió új T2D eset világszerte a 11 táplálkozási tényező szuboptimális bevitelére vezethető vissza. A káros étrendi tényezők túlzott bevitele globálisan nagyobb százalékban (60,8%) járult hozzá a betegség kialakulásához, mint a védő étrendi tényezők elégtelen bevitele (39,2%).  A táplálkozásbeli védőfaktoroknak tekintették a teljes kiőrlésű gabonafélék, joghurt, gyümölcsök, nem keményítőtartalmú zöldségek, diófélék és magvak gyakori fogyasztását.

Az étrenddel összefüggésbe hozható T2D előfordulás nemzeti szinten csak szerényen korrelált a társadalmi-gazdasági fejlettséggel, és ez az összefüggés 1990 óta gyengült. A legmagasabb, táplálkozással összefüggő T2D-terhelést Kelet-Európában és Közép-Ázsiában figyelték meg.  Különösen a népes országokban, mint Lengyelország és Oroszország, a túlzott feldolgozatlan vörös hús, a feldolgozott hús és a magasabb burgonya bevitelből ered. Ezek az eredmények összhangban vannak a régió „hús és burgonya” konyhai gyakorlatával és az ehhez az étkezési mintához kapcsolódó kardiometabolikus egészségügyi kockázattal a Kelet-európai kontextusban. Latin-Amerika és a Karib-térség a világ összes régiója közül a második legmagasabbra becsült, az étrenddel összefüggő T2D-terhelést tekintve, különösen Kolumbiára és Mexikóra igaz, ami a túlzott cukrozott italok és a feldolgozott húsok fogyasztásával  függ össze, illetve a teljes kiőrlésű gabonafélék elégtelen mennyiségével. 

Összefoglalva, a becslésük szerint tízből hét új T2D esetet globálisan 11 táplálkozási tényező szuboptimális bevitelének tulajdoníthatjuk. Ezek a megállapítások megmutatják a klinikai és közegészségügyi fontosságát az étrend minőségének javítását illetően, hogy csökkentsük a T2D globális előfordulási gyakoriságát és közegészségügyi terhét.

Írta: Szántóri Patrícia

Hivatkozások:

O’Hearn, M., Lara-Castor, L., Cudhea, F., Miller, V., Reedy, J., Shi, P., Zhang, J., Wong, J. B., Economos, C. D., Micha, R., Mozaffarian, D., & Global Dietary Database (2023). Incident type 2 diabetes attributable to suboptimal diet in 184 countries. Nature medicine, 29(4), 982–995. https://doi.org/10.1038/s41591-023-02278-8