Kézfogás ereje és a korai halálozás kockázata

Izomgyengeség és a mortalitás vizsgálata

Egy 2018-ban publikált tanulmány részleteit ismertetjük, ahol azt vizsgálták, hogy az izomgyengeség (melyet a kéz markolóerejével lehet egységesen vizsgálni) vajon összefüggésbe hozható-e az egyes országokra vonatkozó mortalitási jelzőkkel, valamint a kardiovaszkuláris okból kifolyó halálozással.

Markolóerő és a korai halálozás kapcsolata

Az elsődleges cél az volt, hogy megvizsgálják a korábban közzétett, nem- és fajspecifikus markolóerő-határértékek által meghatározott klinikai izomgyengeség és a korai halálozás közötti kapcsolatot 9 éves követési időszakot vizsgálva.

A hipotézis szerint a gyengébb egyéneknek rövidebb a túlélési ideje a nagyobb markolóerővel rendelkező egyénekhez képest, még az időben változó egészségügyi és szociodemográfiai kovariánsok figyelembevétele után is.

Kézfogás erejének vizsgálata

A vizsgált populáció egy 8326 főből álló, 65 éves és idősebb amerikai felnőtt országosan reprezentatív mintája volt, akiket 2006 és 2014 között követtek. Az átlagos követési időszak 8,3 évet tett ki, amely alatt 21%-os volt a halálozás (1799 fő).

A kézfogás erejét, mint elsődleges expozíciós változót, Smedley rugós kézdinamométerrel (Scandidact, Dánia) vizsgálták. A résztvevőket arra utasították, hogy olyan erősen szorítsák meg a készüléket, amilyen erősen csak tudják, majd engedjék el.

A markolóerő-értékeléseket a résztvevők oldalra tett karral, 90 fokos szögben behajlított könyökkel állva végezték. A résztvevők egy bemelegítő próbát követően mindkét kézzel elvégezték mérést, először a domináns, majd a nem domináns kézzel.

Mindkét kézzel további két mérést végeztek, és a négy kísérletből származó, kilogrammban (kg) kifejezett maximális mérést használták az elemzéshez.

A következő kovariánsokat vették figyelembe:

• életkor (folyamatos)
• nem
• saját bevallásuk szerint faji/etnikai hovatartozás
• iskolai végzettség

A dohányzási státuszt, amelyet kétévente mértek, időben változó kovariátorként vettek figyelembe, és önbevallás alapján a jelenlegi, korábbi és soha nem dohányzó kategóriákba sorolták.

A fizikai aktivitást az alapján értékelték, hogy az egyén sportolásról vagy „mérsékelten energikus” tevékenységről (pl. kertészkedés, autótakarítás, mérsékelt tempójú séta) számolt-e be.

Azokat az egyéneket, akik arról számoltak be, hogy szinte soha, vagy soha nem sportoltak vagy végeztek “mérsékelt intenzitású” tevékenységet, őket „inaktívnak”, míg azokat, akik hetente legalább egyszer vagy több mint egyszer, havonta egy-három alkalommal mérsékelt aktivitást végeztek, „aktívnak” minősítettek.

A krónikus egészségi állapotok számát nyolc, orvosilag diagnosztizált krónikus egészségi állapot (magas vérnyomás, cukorbetegség, rák, tüdőbetegség, szívbetegség, stroke, pszichiátriai problémák és ízületi gyulladás) összegzésével, önbevallás alapján értékelték.

Az izomerő és más kóros állapotok

Számos tanulmány kimutatta, hogy az izomgyengeség magasabb éhgyomri inzulinszinttel jár együtt, és az inzulinrezisztencia előfutára.

Azt is megállapították, hogy az izomgyengeség független kapcsolatban áll a felnőttkori cukorbetegség és a metabolikus szindróma kialakulásának megnövekedett esélyével.

Az izomerő fenntartása kritikus szerepet játszhat az öregedéssel járó metabolikus és kardiovaszkuláris betegségek kockázatának megelőzésében, és ezáltal a korai halálozás megelőzésében.

Miért jó, ha időskorban is kiemelkedő izomerőről számolhatunk be?

A gyenge egyénekkel szemben a továbbra is fitt időskorúak

• nagyobb valószínűséggel tudják elvégezni az alapvető mindennapi önellátó tevékenységeket
• kisebb eséllyel tapasztalják bármilyen hiányosság/fogyatékosság kialakulását, progresszióját és fennmaradását az idő múlásával

Ezért az izomgyengeség és a halálozás közötti összefüggés a fizikai funkciók változásai által is nyomon követhető.

Továbbá az alacsony fizikai aktivitású egyének egy ún. ördögi körbe léphetnek azáltal, hogy az izomerő csökkenése miatt kevésbé tudnak fizikai aktivitást végezni (akár közösségi sportokat vagy valamilyen szociális tevékenységet tekintve), valamint sérülékenyebbek a fizikai egészségi állapotukat tekintve, ami pedig idő előtti egészségügyi állapotromláshoz és a korai halálozás kockázatához vezet.

Kézfogás erejének vizsgálata miért fontos?

Mindent egybevetve, a kézfogás ereje a fizikai egészségi állapot durva, de hatékony és olcsó klinikai gyakorlatban alkalmazható mérő – és szűrőeszközként működhet.

Megjegyzendő, hogy a gyenge és erősebb egyénekre vonatkozó túlélési grafikonok a egészen az 50. hónapig, azaz a követési időszak valamivel több mint 4. évéig nem kezdtek eltérni.

Ez azt jelenti, hogy az izomgyengeség az egészség és a funkciók lassú romlásával járhat együtt, és közvetve összefüggésbe hozható a korai halálozás kezdetével.

Más szóval, az izomgyengeség nem vezet azonnali, hirtelen egészségromláshoz, hanem inkább a későbbi túlélési esélyek csökkenésével járó negatív egészségügyi események kaszkádját indíthatja el.

A költséghatékony szűrőeszköz

Ez az első olyan tanulmány, amely az idősebb amerikaiak országosan reprezentatív, sokszínű mintáján levezetett, nem- és fajspecifikus izomgyengeség-határértékeket használt az időben változó izomgyengeség és a halálozás közötti kapcsolat vizsgálatára.

Ezért az eredmények általánosíthatók az Egyesült Államokban, közösségben élő, idős, 65 éves és idősebb fekete és fehér amerikai felnőttekre.

Továbbá, a statisztikai elemzés (ha ugyan kétévente is, de) számolt az időben változó kovariánsokkal, ami fontos elemzési szempont egy longitudinális összefüggés vizsgálatakor.

Harmadszor, a jelen tanulmányban az izomgyengeség meghatározására használt határértékeket a kézfogás erősségének mérése alapján vezették le. A markolóerő- dinamométer egy költséghatékony, gyors és egyszerű eszköznek bizonyult, amely könnyen alkalmazható a klinikai környezetben.

Az ebben a tanulmányban bemutatott markoló – vagy fogóerő-határértékek lehetőséget nyújtanak a klinikusoknak arra, hogy az ezen méréseket és értékeléseket beépítsék a mindennapi orvosi gyakorlatba a szűrés és a veszélyeztetett idősebb egyének azonosítása és szűrése érdekében.

A korlátokat tekintve ide sorolható, hogy a résztvevőkkel “csupán” 2 évente készítettek interjút, és előfordulhat, hogy ezalatt az idő alatt szükségessé vált akár egy akut kórházi kezelés, amely változtathat az egészségügyi kimenetelen és adatokon.

A jövőbeni tanulmányoknak az izomgyengeség és a halálozás összefüggését olyan aspektusban kell vizsgálniuk, amelyekben gyakrabban követik nyomon a résztvevőket, hogy a vizsgált időszak végén egy pontosabb képet kaphassanak a kutatók.

Valamint a vizsgálat eredményei csak a 65 éves és idősebb egyénekre általánosíthatók, ezért ezeket az értékeket (az izomgyengeség és halálozás közötti összefüggésében) nem tudjuk használni a középkorúak körében, ami a beavatkozás szempontjából fontos életkor lehet.

Izomgyengeség, mint jövőbeni általános egészségügyi jelző

Általános megfigyelésként kijelenthető, hogy a gyengébb egyének túlélési görbéje meredekebben csökkent az erősebb markolóerővel rendelkező résztvevőkhöz képest. A szociodemográfiai tényezők és az időben változó dohányzási kórtörténet figyelembevétele után a gyenge egyének több mint 50%-kal nagyobb valószínűséggel haltak meg korábban, mint erősebb társaik.

Annak ellenére, hogy a korábbi keresztmetszeti vizsgálatok szinte kizárólag az izomtömegre összpontosítottak, egyre több longitudinális kutatás bizonyította, hogy az izomerő csökkenése megelőzi az izomtömeg csökkenését, ami arra utal, hogy az izomerő nemcsak az izmok egészségének fontos előrejelzője lehet, hanem a klinikai beavatkozás szempontjából érzékenyebb mérőeszköz is.

Továbbá a kézfogás ereje, amely a kutatásban és a klinikai gyakorlatban az izomerő leggyakoribb mérési módszere, a mobilitásbeli korlátozottsággal, a fizikai funkcióval és a testi fogyatékosság mértékével is összefüggést mutat.

Ezért a kutatók és a klinikusok körében egyre terjed a nézet, hogy az izomerőt az izomtömeg és az izomfunkció összetett biomarkerének tekintsék. Az eredmények továbbá hangsúlyozzák az izomgyengeség, mint jövőbeni általános egészségügyi jelző fontosságát, mint az időskori halálozás egyik legfontosabb kockázati tényezőjét az idősebb amerikaiak körében.

Cikkreferátumot írta: Dr. Vincze Réka

Hivatkozások

Duchowny K. (2019). Do Nationally Representative Cutpoints for Clinical Muscle Weakness Predict Mortality? Results From 9 Years of Follow-up in the Health and Retirement Study. The journals of gerontology. Series A, Biological sciences and medical sciences, 74(7), 1070–1075. https://doi.org/10.1093/gerona/gly169