A gyermekkorból származó ülő életmód és fizikai inaktivitás kockázatai

A felnőttek mellett a serdülők is egyre nagyobb arányban folytatnak ülő életmódot. Kevesebb, mint 20%-uk éri el az ajánlott, mérsékelt- vagy erőteljes fizikai aktivitási (MVPA/moderate to vigorous physical activity) szinteket. Ez a szív- és érrendszer betegségeinek kockázatát növelő, nyugalmi helyzetben töltött idő növekedésével jár. Ennek definíciója: “Minden éber állapotban végzett ülő, fekvő, vagy heverő testhelyzet alacsony energiafelhasználással”.

Ezzel szemben a fizikai aktivitás (PA) növekedése ellensúlyozhatja az ülő életmód kardiovaszkuláris egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatásait. A gyermekkori ülő életmód összefüggése a serdülőkori szív munkájával és funkciójával még mindig nem jól ismert.

Felnőttekben a magasabb MVPA és erőteljes PA szintek jobb szívműködéssel társultak. Továbbá a magas- és közepes intenzitású intervallum edzések a nyugalmi szívműködést is javították. A rendszeres fizikai aktivitás szintén összefüggött a csökkent szívterheléssel felnőttekben.

Gyermekeknél és serdülőknél azonban az üléssel töltött idő szívterhelésre- és működésre gyakorolt hatása sokkal kevésbé kutatott. A gyermekkori fizikai aktivitás és a serdülőkori szívterhelés összefüggéseit szintén nem vizsgálták még. A szív munkája szoros összefüggésben van a szív oxigénfogyasztásával, és fontos preklinikai markere lehet a szív túlterhelésének fiataloknál. Korán információt nyújthat a bal kamrafali stressz, hipertrófia és szívelégtelenség kockázatáról.

A rosszabb szívműködés összefüggésben áll a csökkent szintű nagy sűrűségű lipoprotein (HDL) koleszterinnel. A magasabb HDL szint segíti a szív munkáját, csökkenti a bal kamrafali stressz indukálta szívizom-hipertrófiát, csökkenti a sejtkárosodást és szabályozza a sejten belül zajló jelátviteli útvonalakat. Ezenkívül az ülő életmód inzulinrezisztenciát, vérnyomás emelkedést és artériás merevséget okozhat, ezzel potenciálisan növelve a szív terhelését és rontva a működését.

A gyermekkori ülő életmód, a mozgással kapcsolatos kialakított szokások gyakran serdülőkorban is megmaradnak. Az üléssel töltött idő és a fizikai aktivitás ebben a kritikus fejlődési időszakban szintén befolyásolhatja a későbbi szívterhelést és működést.

Egy frissen megjelent finn tanulmányban megvizsgálták az üléssel töltött idő és a fizikai aktivitás halmozott hatását egy 8 éves követési időszak alatt. (1)

A longitudinális kohorsz adatok a PANIC (Physical Activity and Nutrition in Children) vizsgálatból származnak, amely egy 8 éves fizikai aktivitási és étrendi beavatkozási vizsgálat, Kuopio, Finnország városából.

A 2007-2009-es időszakban összesen 736 kuopiói általános iskolás gyerek kapott meghívást az alapvizsgálatra. Összesen 512 gyermek vett részt az alapvizsgálatokon, akik a meghívottak 70%-át képviselték.

Az elemzéseket 153 résztvevő (69 lány, 84 fiú) adataiból végezték el a kutatók, akik esetében megfelelő információk álltak rendelkezésre a szív munkájáról és működéséről, valamint a fizikai aktivitásról a 8 éves követés során.

A gyermekkori magasabb kumulatív ülő idő és az alacsonyabb kumulatív MVPA, erőteljes PA és PAEE (physical activity energy expenditure) magasabb szívterheléssel társult serdülőkorban. Csak a kumulatív erőteljes fizikai aktivitás mutatott fordított összefüggést a szívterhelési indexszel.

Az eredmények tehát azt sugallják, hogy a nagyobb kumulatív ülő idő és az alacsonyabb kumulatív PA gyermekkorban és serdülőkorban magasabb szívterheléssel jár serdülőkorban.

A sok üléssel töltött idő magasabb szívterheléssel és oxigénigénnyel jár. Ez összefüggésben állt a nagyobb bal kamrai tömeggel serdülőkben és felnőttekben, jelezve a bal kamrai hipertrófia és a szív magasabb oxigénfogyasztása mögötti lehetséges patofiziológiai változásokat. Másrészt az MVPA is pozitív összefüggést mutatott a bal kamrai tömeggel serdülőkorban.

Ez azonban az ún. „sportszív” adaptációval magyarázható. A hosszútávú állóképességi edzés növeli a bal kamrai tömeget fiatalokban és felnőttekben, és csökkenti a bal kamrai fal stresszét, ezáltal csökkentve a szív oxigénigényét. Ezt támasztja alá a kutatásban talált fordított összefüggés a kumulatív erőteljes PA és a szívterhelési index között.

Összhangban a korábban felnőtteken végzett tanulmányokkal a kutatók megállapították, hogy a magasabb PA szint alacsonyabb szívterheléssel jár. Valószínű, hogy a felnőttekhez hasonlóan, a fiataloknál is el kell érni egy PA intenzitási küszöböt, mielőtt kedvező szívadaptációk történnek. Ezek az eredmények összhangban vannak azzal a megfigyeléssel, hogy a magasabb intenzitású PA hatékonyabb a kardiovaszkuláris funkciók, például a maximális oxigénfelvétel és az endoteliális funkció javításában fiataloknál.

Ennek ellenére fordított összefüggést figyeltek meg a PAEE és a szívterhelés között, ami azt sugallja, hogy a megfelelő intenzitású PA összessége szintén fontos meghatározója a szívterhelésnek. Az eredmények arra utalnak, hogy az ülő időnek és a PA-nak legfeljebb gyenge összefüggései vannak a nyugalmi szívtérfogattal és a szívteljesítménnyel.

Ezek az eredmények összefüggésben lehetnek a szív struktúráiban és a kardiovaszkuláris szabályozásban bekövetkező változásokkal. Azonban a nyugalmi pulzusszámban megfigyelhető különbségek a legvalószínűbb magyarázatok ezekre a megfigyelésekre, mivel a magasabb ülő idővel és alacsonyabb PAEE-vel rendelkező fiatalok magasabb nyugalmi pulzusszámmal rendelkeznek, ami közvetlenül hozzájárul a magasabb szívterheléshez.

Az elhízás növeli a szívterhelést és szoros kapcsolatban áll a fiatalok megnövekedett üléssel töltött idejével. A PA szint csökkenésével dokumentáltan nőtt a testtömeg a serdülőknél. Így az üléssel töltött idő független szerepe a szívterhelés és a funkciók változásaiban még teljes mértékben nem tisztázott. A fizikai aktivitás növelésével megelőzhető a megnövekedett testzsír, inzulinrezisztencia és artériás merevség, ami csökkentheti a szívterhelést a fiataloknál.

A komplex életmódbeli beavatkozások, amelyek több egészségre káros viselkedést és kardiometabolikus kockázati tényezőt céloznak meg, a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében fiatal korban hasznosabbak lehetnek. Ezért az üléssel töltött idő csökkentése, a fizikai aktivitás növelése, valamint az étrend- és alvásminőség javítása legyen az elsődleges szív- és érrendszeri betegségmegelőzési módszer gyermekkorban.

Ezen túlmenően a környezetszennyezés és a mentális egészséggel kapcsolatos problémák csökkentése is kritikus elemei a szív- és érrendszeri egészség javításának és a kockázatok megelőzésének fiataloknál.

A minta látszólag egészséges, európai serdülőket tartalmazott, így az eredmények nem feltétlenül általánosíthatók más populációkra. Mindazonáltal a tanulmányi mintában az üléssel töltött idő és a PA szintje összehasonlítható volt a nagyobb finn serdülő populációéval.

A magasabb összesített ülő idő, az alacsonyabb kumulatív MVPA késő gyermekkorban magasabb szívterheléssel társult serdülőkorban. A testzsír és más kardiometabolikus kockázati tényezők részben magyarázhatják ezeket az összefüggéseket. Ezért a fizikai aktivitás növelése mellett a gyermekkori elhízás megelőzésének fontosságát is hangsúlyozzák a kutatók. Ezáltal csökkenthető a későbbi életkorban előforduló szívproblémák kockázata.

További hosszú távú megfigyelési és intervenciós tanulmányokra van szükség a pontos mechanizmusok feltérképezéséhez, valamint a lehetséges nemi különbségek vizsgálatához.

Cikkreferátumot írta: Sz. Sára

Hivatkozások

(1) Haapala, E. A., Leppänen, M. H., Lee, E., Savonen, K., Laukkanen, J. A., Kähönen, M., Brage, S., & Lakka, T. A. (2024). Accumulating Sedentary Time and Physical Activity From Childhood to Adolescence and Cardiac Function in Adolescence. Journal of the American Heart Association, 13(6), e031837. https://doi.org/10.1161/JAHA.123.031837