A százéves kort megélők száma világszerte minden évtizedben nagyjából megduplázódott 1950 óta, és várhatóan megötszöröződik 2022 és 2050 között. A kivételesen hosszú élet egy összetett folyamat eredménye, amelyet még mindig nem ismerünk pontosan. A centenáriusok összehasonlítása a rövidebb életű kortársaikkal lehetőséget nyújt arra, hogy jobban megértsük, hogyan befolyásolják az öregedést a genetikai és életmódbeli tényezők és mit tehetünk a kivételesen hosszú élet érdekében.
A száz évet megélők már az életük során is egy válogatott csoportot alkotnak, akik kevesebb társbetegséggel, kórházi kezeléssel és jobb kognitív funkcióval rendelkeznek. Vérből kimutatható biomarkerek további információkat nyújthatnak az egészségi állapotról, még mielőtt látható következmények kialakulnának.
Egy japán kohorsz tanulmány megállapította, hogy az alacsony gyulladási szint (amelyet több vérből mérhető faktor alapján határoztak meg) fontos előrejelzője a kivételes túlélésnek. Keresztmetszeti tanulmányok kimutatták, hogy akik megélték a századik születésnapjukat, alacsonyabb összkoleszterinszinttel és jobb inzulintoleranciával rendelkeznek. Mivel azonban a biomarkerek változnak az élet folyamán, nehéz következtetéseket levonni olyan keresztmetszeti tanulmányokból, amelyek különböző korosztály mintáit hasonlítják össze.
Kevés információnk van arról, hogy a százévesek biomarker profilja hogyan különbözik a nem százévesekétől már az életük korábbi szakaszaiban, hasonló életkorban. Ennek egyik oka a megfelelően nagy mintaszámú, hosszú távú követéssel rendelkező prospektív adatok hiánya.
Egy japán kohorsz csak 85 évesnél idősebb egyéneket tartalmazott és több mint felük már az adatok felvételekor százéves volt. Mivel az egészségügyi szelekció valószínűleg már 85 éves kor előtt megkezdődik, fontos lenne megvizsgálni a hosszú életű egyének és az átlagos élettartamúak közötti potenciális különbségeket már több évvel az egészségi állapot romlása előtt.
Azt több korábbi tanulmány is kimutatta, hogy a százévesek nem alkotnak olyan homogén populációt, mint gondolnánk. Egy olasz tanulmány 602 százéves alapján három, különböző egészségügyi profillal rendelkező alcsoportot azonosított. Megállapították, hogy a centenáriusok 20%-a jó egészségben van, 33%-a közepes egészségi állapotú, és 47%-a rossz egészségi állapotú.
Egy dán kutatás szintén három különböző alcsoportot azonosított az egészségi állapot alapján: robusztus, közepes állapotú és törékeny százéveseket. A dán százévesek körülbelül fele a „robusztus” csoportba tartozott.
Ezek az eredmények felvetik a kérdést, hogy vajon ez a heterogenitás a százévesek egészségügyi profiljaiban már korábban is megfigyelhető-e és tükröződik-e a biomarker profiljaikban.
Az AMORIS (Apolipoprotein Mortality Risk) kohorsz egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy összehasonlítsuk a százévesek és rövidebb életű kortársaik korábbi életkorban mért biomarker profiljait. A kohorsz számos biomarkert tartalmaz. Az első adatok körülbelül 30 évesek és a méréseket 2020-ig végezték.
Egy frissen megjelent svéd kutatásban ezeket az adatokat használták fel ahhoz, hogy életük korábbi szakaszaiban leírják a százévesekké váló és rövidebb életű kortársaik biomarker profiljait. (1) A publikáció további célja volt, hogy leírják a biomarkerek és a 100 éves kor elérésének esélye közötti összefüggést akár 35 éves követéssel, valamint megvizsgálják a százévesek populációján belüli biomarker profilok közötti különbségeket.
A kohorszba több mint 800 ezer ember adata került, akik mintája valamilyen okból megfordult a Stockholm megyei egyik laboratóriumban 1985 és 1996 között.
A vizsgálatban végül összesen 44,636 résztvevő került, akik közül 13,1%-a halt meg 80. születésnapja előtt, 47,6%-uk 80 és 90 éves koruk között, 36,6%-uk 90 és 100 éves koruk között. 2,7% töltötte be a századik életévét. Az átlagos követési idő 11,0 év volt. A nők aránya magasabb volt a százévesek között (84,6%), mint a nem százévesek között (61,2%).
A svéd kutatás eddig a legnagyobb olyan tanulmány, ami összehasonlítja a különösen hosszú életű emberek és rövidebb életű társaik biomarker profiljait az életük hasonló szakaszaiban.
A kutatók megállapították, hogy az alanin aminotranszferáz (ALAT) és az albumin kivételével minden vizsgálatba bevont biomarker előrejelzője volt a 100 éves kor elérésének. Több mint egy évtizeddel a 100. születésnapjuk előtt a százévesek kedvezőbb biomarker értékekkel rendelkeztek, mint az ugyanabban a korban lévő társaik, és biomarker profiljuk viszonylag homogén volt.
Azonban két különálló mintázatot is azonosítottak. A magasabb tápláltságú egyének biomarker profilja jobban hasonlított a nem százévesekére, míg az alacsonyabb, de elegendő tápláltságú emberekére kedvezőbb biomarker értékekkel jellemezhető. A különbségek azonban kicsik voltak, és főként az összkoleszterin, albumin és a teljes vaskötő kapacitás (TIBC) esetében voltak megfigyelhetők. Érdemes megjegyezni, hogy a százévesek és nem százévesek közötti különbségekért felelős biomarkerek nem ugyanazok, mint amelyek a százévesek közötti eltéréseket mutatták.
Az összkoleszterin, albumin és TIBC szintek a tápláltságot és gyulladást, valamint a májfunkciót és vérszegénységet is jellemzik. Azonban nem figyeltek meg különbségeket a gyulladás, májfunkció és vérszegénység egyéb biomarkerei, például a húgysav, aszpartát-aminotranszferáz (ASAT) és vas esetében a százévesek között. A százévesek populációján belül az összkoleszterin, albumin és TIBC tekintetében megfigyelt heterogenitás valószínűleg inkább a tápláltsággal, mintsem a gyulladással, májfunkcióval és vérszegénységgel áll kapcsolatban.
Ez esetleg összefügghet a kalóriamegvonás és a hosszú élettartam közötti feltételezett kapcsolattal, azonban a kalóriamegvonás szerepe a kivételesen hosszú élet elérésében nem ismert megfelelően. Nagymértékű különbség volt kimutatható a húgysav szintek között a százévesek és nem százévesek között. Ez arra utalhat, hogy a gyulladás a tápláltsággal együtt vagy attól függetlenül, de fontos szerepet játszik abban, ki éri el a 100 éves kort.
Nem írtak le összefüggést az albumin mint önálló marker és a százéves kor elérésének esélye között. Ez ellentmond egy korábbi tanulmánynak, amely szerint magasabb albumin szintek magasabb túlélési esélyekkel jártak idősebb korban. Lehetséges, hogy az albumin fiatalabb korban szerepet játszik a túlélésben, de nem a kivételesen hosszú élet elérésében. Emellett az alacsonyabb albumin szintek súlyvesztéssel járnak együtt, és a súlycsökkenésről tudományosan megalapozott, hogy körülbelül kilenc évvel a halál előtt kezdődik.
A svéd kutatócsoport eredményei a máj- és vesefunkciók, valamint a gyulladás biomarkerei tekintetében összhangban vannak a korábbi kutatásokkal. Korábbi kohorsz tanulmányok az alacsony kreatinin szinteket, a máj- és vesefunkciók biomarkereit, a C-reaktív proteint (CRP) és a gyulladást prediktívnek találták a kivételesen hosszú életre. A húgysav gyulladásos biomarkerként és a köszvény indikátoraként is értelmezhető. A húgysav szintjét az alkoholfogyasztás is növelheti.
A legtöbb vizsgált egyén, akár százéves, akár nem, az alkalikus foszfatáz (ALP) és laktát-dehidrogenáz (LDH) értékek klinikai irányelvek által normálisnak tekintett tartományán kívüli értékekkel rendelkezett. Ez valószínűleg az öregedéssel összefüggő egészségi állapotok miatt alakult így, mivel ezeket az irányelveket egy fiatalabb és egészségesebb populáció adatai alapján határozzák meg. A klinikailag meghatározott normál tartományok nem mindig tükrözik az optimális értékeket az idősek számára.
Érdekes, hogy a magasabb összkoleszterin szinttel rendelkezők nagyobb eséllyel érték el a százéves kort, ami ellentmond a klinikai irányelveknek a koleszterinszintek tekintetében. De összecseng korábbi tanulmányok eredményeivel, amelyek kimutatták, hogy a magasabb összkoleszterin általában kedvező a nagyon idős kor elérésének szempontjából.
Bár a biomarkerek bizonyos mértékig tükrözik az életmódbeli tényezőket, az életmódbeli információk, mint a dohányzás, alkoholfogyasztás és fizikai aktivitás lehetővé tették volna az életmódbeli tényezők és biomarker szintek közötti kapcsolat jobb megértését. Ezeket külön nem vizsgálta a tanulmány.
Összefoglalva, már 65 éves kortól megfigyelhető a különbség a vizsgált laborértékek szintjeiben azok között, akik végül százévesekké váltak és azok között, akik nem. Magasabb összkoleszterin és vas szintek, valamint alacsonyabb glükóz, kreatinin, húgysav, ASAT (aszpartát-aminotranszferáz), GGT (gamma-glutamil transzferáz), alkalikus foszfatáz, teljes vaskötő kapacitás és laktát dehidrogenáz szintek nagyobb valószínűséggel jártak együtt a százévesekké válás esélyével. Bár valószínűleg a szerencsének is szerepe van a 100 éves kor elérésében, a biomarker értékekben több mint egy évtizeddel a halál előtt megfigyelhető különbségek arra utalnak, hogy genetikai és/vagy életmódbeli tényezők szintén szerepet játszhatnak a kivételesen hosszú élet elérésében, amik ezekben a biomarker szintekben tükröződnek.
Cikkreferátumot írta: Sz. Sára
INGYENES E-KÖNYV: Az életmódorvoslás zsebkönyve
6 módja annak, hogy átvedd az irányítást az egészséged felett. Fedezd fel az ingyenes e-könyvből a Lifestyle Medicine nemzetközileg akkreditált tudásanyag egy szeletét.
- Bizonyítékokon alapuló életmódorvoslás
- 6 pilléres rendszer
- Nemzetközileg akkreditált
- 68 db szakirodalmi citálás
- PDF formátum
- Bármilyen eszközön olvasható
- 34 oldalnyi evidence-based tudásanyag
- Gyakorlati tippek és tanácsok
- Tapasztalt és feltörekvő szakértők számára
Hivatkozások
(1) Murata, S., Ebeling, M., Meyer, A. C., Schmidt-Mende, K., Hammar, N., & Modig, K. (2024). Blood biomarker profiles and exceptional longevity: comparison of centenarians and non-centenarians in a 35-year follow-up of the Swedish AMORIS cohort. GeroScience, 46(2), 1693–1702. https://doi.org/10.1007/s11357-023-00936-w