Fenntartható egészségmagatartás: A viselkedésváltozás támogatása

A viselkedés tartós megváltoztatásának alapja a szakértő által javasolt életmódbeli előírások betartása. Ugyanakkor az egészségtudatos magatartás felé vezető út egyéni, amelyet számos tényező befolyásol. Ez az út általában a belső motiváció fenntartását és folyamatos támogatást igényel.

Az egészségtudatos viselkedés kulcselemei a kiegyensúlyozott étrend, amely túlnyomórészt teljes értékű növényi alapú ételekből áll, fizikai aktivitás, hatékony stresszkezelés, megfelelő alvás, kockázatos anyaghasználat kerülése (pl. dohányzás, alkohol, szükségtelen gyógyszerek és e-cigaretta használata), valamint a társas kapcsolatok ápolása.

A viselkedésváltozás egy sokrétű folyamat, amely többféleképpen támogatható. A különösen káros tevékenységek elkerülésére irányuló közegészségügyi kampányokon túl a klinikusok is kulcsszerepet játszanak ebben. Egészségügyi viselkedésre vonatkozó útmutatást adhatnak és együttműködhetnek a gondozó csapat többi tagjával, például az egészség- és wellness coachokkal.

Az egészség- és wellness coaching (HWC) gyorsan növekvő és legalábbis rövid távon (az intervenciót követő 6 hónapig) meglehetősen következetes bizonyítékokkal rendelkezik az olyan egészségi viselkedésekre gyakorolt pozitív hatásáról, mint a testmozgás, táplálkozás és stresszkezelés. Ezenkívül a metaanalízisek azt mutatják, hogy a HWC segíti a prevenciót és enyhíti a krónikus betegségek súlyosbodását.

Noha a HWC segíti a pácienseket abban, hogy átvegyék az irányítást az egészségük és jóllétük felett, az eredmények hosszú távú fenntartásáról kevés adat van. A legtöbb HWC tanulmány rövid távon követi nyomon a pácienseket, gyakran csak az intervenciós periódus végéig. Az azonban világos, hogy a páciensekkel való hatékony kommunikáció és együttműködés a viselkedésváltozás útján hatékonyan segíthet a pácienseknek az egészségtudatos életmód kialakításában, mivel a megfelelő ismeretek elsajátítása önmagában nem elegendő.

Egy frissen megjelent tanulmány célja az volt, hogy a klinikumban dolgozókat és érdeklődőket mélyebb megértéssel ruházza fel a viselkedésváltozás elméleti alapjairól és a jelenlegi bizonyítékokról. (1)

A HWC készségek és stratégiák, valamint a viselkedésváltozás mögötti elméletek ismerete lehetővé teszi a klinikusok számára, hogy bizonyítékokon alapuló eszközöket alkalmazzanak, mind az egészség- és wellness coachokkal való együttműködésben, mind a viselkedésváltozásban részt vevő páciensek támogatásában.

Coaching

A HWC (egészség- és wellness coaching) empirikusan meghatározott definíciója szerint egy betegközpontú megközelítés, ahol legalább részben a betegek határozzák meg céljaikat. Aktív tanulási folyamatban vesznek részt és önmegfigyelést végeznek a felelősségvállalás növelése érdekében, mindezt a coach-al való személyes kapcsolat keretében.

A coach egészségügyi szakember, aki képzett a viselkedésváltozás elméletében, motivációs stratégiákban és kommunikációs technikákban. Bár még mindig nincsenek szabályozások a „health and wellness coach” cím használatára vonatkozóan, a fent említett definíciót támogatja a National Board for Health and Wellness Coaching (NBHWC), az első nemzeti tanúsító testület az Egyesült Államokban.

A HWC módszerei jelentős átfedést mutatnak a motivációs interjúval (MI), de további viselkedésváltozást célzó módszereket is magukban foglalnak. Az eddigi bizonyítékok alátámasztják, hogy a HWC értékes beavatkozás a krónikus betegségek megelőzésében és kezelésében, még rövid találkozások esetében is. Ezt mutatják például a vérnyomáscsökkentés, a fogyás és a dohányzásról való leszokás terén elért eredmények.

Fontos megjegyezni, hogy a motivációs interjú hatékonysága széles skálán mozog, melyet a coach magasabb szintű képesítése és nagyobb gyakorlata pozitív irányba befolyásolhat. Annak ellenére, hogy a HWC meghatározásai nem konzisztensek, a coaching alkalmazásai heterogének és megfelelő vizsgálatok még hiányoznak, egyértelmű és ígéretes bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a coaching megközelítés hatékonyan javítja a belső motivációt, támogatja a viselkedésváltozást és javítja az egészségügyi eredményeket, illetve az életminőséget.

Dokumentálták az egészségügyi viselkedések javulását, mint például a fokozott fizikai aktivitást, az étrendi változtatások és gyógyszeres kezelés betartását, a dohányzás és alkoholfogyasztás abbahagyását, valamint a betegek bizalmának növekedését az ellátási tervükkel kapcsolatban. Az egészségügyi coaching különösen hatékonynak bizonyult a cukorbetegséggel és elhízással küzdő betegek körében, klinikailag releváns javulásokat eredményezve a hemoglobin A1c szintjükben, csökkentve a testsúlyt és a testtömegindexet. Ígéretes bizonyítékok vannak a vérnyomás és az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) csökkentésére is. Krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegeknél nemcsak az életminőség javulására, hanem a krónikus obstruktív tüdőbetegség miatti kórházi felvételek csökkenésére is vannak bizonyítékok.

A viselkedésváltozás elméletének kulcsfontosságú pontjai

Egy több mint 50 éves elmélet szerint az egyének belső állapotukat, motivációikat és érzelmeiket az alapján értelmezik, amit magukról megfigyelnek. Ahelyett, hogy abból indulnánk ki, hogy a motiváció vezet a viselkedésváltozáshoz, az elmélet azt feltételezi, hogy a viselkedés megváltoztatása vezet a motivációhoz. Ezért a coach vagy a klinikus szakértő olyan kontextust kell teremtsen, amiben a betegek lényegében magukat beszélik rá a változásra. A módszert alkalmazó szakértő reflektív és nyitott kérdések használatára támaszkodik a motiváció felkeltése érdekében.

A HWC értékelésével foglalkozó tanulmányok azt sugallják, hogy a folyamat összhangban van az önmeghatározási elmélettel (self-deteremination theory/SDT), ami a motivációs állapotok széles skáláját írja le. Ezek erőteljesen befolyásolják, hogyan cselekszünk; a skála a külső motivációtól a belső motivációig terjed. A belső motiváció a beteg belső világából ered, ahol a viselkedést valódi érdeklődéssel, élvezettel és belső elégedettséggel folytatják. Az SDT központi eleme, hogy ahhoz, hogy magas minőségű belső motiváció jöhessen létre, három alapvető pszichológiai szükségletet kell kielégíteni, ezek az autonómia, a kompetencia és a kapcsolódás.

Elsődleges kommunikációs elvek

A harmonikus, betegközpontú kommunikációs stílus részeként a klinikusok fokozhatják a betegek önreflexióját nyitott kérdések és valódi kíváncsiság révén. Például egy elhízott beteg kifejezheti a súlycsökkentés szükségességét. A kíváncsiságot tükröző kérdések arra ösztönzik a beteget, hogy kifejezze saját értékeit, vágyait és szükségleteit (pl. több utazás, hogy játszhassak az unokáimmal, megfeleljek a munkám kihívásainak, képes legyek túrázni a hegyekben).

Ez a feltárás segít biztosítani, hogy a beteg mélyen gyökerező vágyai és szükségletei képezzék az alapot a hosszú távú célokhoz. Továbbá, amikor a klinikusok időt szánnak a betegek megismerésére személyes szinten, a betegek nagyobb valószínűséggel értékelik kiválónak orvosi ellátásukat. Az eredményes terápiás kapcsolat kulcselemeinek (azaz a bizalom, az empátia és a tisztelet) szándékos fejlesztése is kimutatható hatást gyakorol az egészségügyi eredményekre.

Az autonómia ereje

Az autonómia szerepe a viselkedésváltozásban jól dokumentált és megtestesíti a betegközpontú megközelítés lényegét. Számos tényező befolyásolja az autonóm motivációt. Például az autonóm motiváció nő, ahogy az egyén halad előre a viselkedésváltozás szakaszaiban. A külső nyomás, egy tevékenység élvezete (vagy annak hiánya), az észlelt akadályok és egészségügyi korlátok szintén befolyásolják.

A megengedő rugalmasság ereje

A megengedő rugalmasság – más néven pszichológiai vagy kognitív rugalmasság – egyre nagyobb népszerűséggel bír, mint a viselkedés fenntartásának lehetséges meghatározója. Ez a rugalmasság általában úgy írható le, mint a perspektívaváltás, mentális erőforrások és stratégiák változtatása, érzelmek szabályozása és személyes értékekhez való újbóli kapcsolódás a viselkedés hosszú távú fenntartása érdekében.

Súlycsökkentés fenntartása

A viselkedésváltozás fenntartása a viselkedésforma ismétlését jelenti egy időszakon keresztül, még akkor is, ha visszaesések történnek.

Talán a legrobosztusabb bizonyítékok a súlycsökkentés fenntartására vonatkoznak. Ez általában a táplálkozási reformot és a fizikai aktivitás növelését jelenti. Számos nyilvántartás létezik olyan személyekről, akik 5%-10% súlycsökkentést tartottak fenn legalább egy évig, amelyek lehetővé teszik különböző tényezők hozzájárulásának feltérképezését.

Paixão és munkatársai megvizsgálták ezeket a nyilvántartásokat és dokumentálták a megközelítéseket, amelyeket a súlycsökkentésben sikeres egyének alkalmaztak: 49% célkitűzést alkalmazott; 49% baráti támogatást kapott; 36% nyomon követte az étrendi bevitelét vagy a fizikai aktivitást; 31% egészségügyi szakembertől kapott tanácsot; 29% kalóriákat számolt; és 25% több időt töltött olyan barátokkal, akik sportolnak. Ezen kívül 20% önsegítő súlykontroll csoportban vett részt, 17% speciális diétát követett és csak 7% használt étkezési helyettesítőket.

A súlycsökkentésben érdekelt résztvevők viselkedésének továbbá a következő jellemzőik voltak: egészséges ételek rendelkezésre állása otthon (90%), zöldségfogyasztás növelése (88%), magas zsírtartalmú ételek hozzáférésének csökkentése otthon (83%), rendszeres étkezési gyakoriság (81%), testsúlymérés (73%) és fizikai aktivitás/edzés (68%).

Bizonyos viselkedések egyértelműen korrelálnak a súlycsökkentés fenntartásával és a kapcsolódó egészségügyi kimenetekkel (pl. fokozott testmozgás és folytatott egészséges táplálkozás). Mindazonáltal még nem világos, hogy mely pszichoszociális tényezők előrejelzői a viselkedés sikeres folytatásának. Egy szisztematikus áttekintés bizonyítékot talált arra, hogy a demográfiai tényezők (pl. életkor, nem, etnikai hovatartozás, és társadalmi-gazdasági státusz) nem voltak prediktívek a súlycsökkentés fenntartására.

Más kutatások az autonómia fontosságát hangsúlyozzák. Az autonómia támogatása különféle viselkedésekkel fejezhető ki az egészségügyi coach, orvos vagy egészségügyi dolgozó által. A súlyfenntartás szempontjából az autonómia támogatása akár 3 éves távlatban fontos előrejelzője lehet a sikeres súlycsökkentésnek. Az autonómia támogatója a fogyni kívánó személy családja, vagy közeli ismerőse is lehet. Az ő támogatásuk pozitívan előre jelzi a súlycsökkentési eredményeket 12 hónappal egy 6 hónapos súlycsökkentési program után.

Ezek az eredmények összhangban vannak az SDT elmélettel, kiemelve a személyes autonómiát támogató környezet fontosságát a célok elérésében, a program betartásában és az egészséges életmód fenntartásában.

Fizikai aktivitás

A fizikai aktivitás egészségügyi előnyei ellenére az amerikaiak 80%-a nem teljesíti az aerob testmozgással, vagy az erőnléti edzéssel kapcsolatos iránymutatásokat. Emellett életmódbeli intervenciós kísérletek alanyai, akik eléggé motiváltak ahhoz, hogy részt vegyenek egy strukturált edzésprogramban, 20-30%-uk nem tudja fenntartani a programot a vizsgálat befejezését követően.

Bár csak néhány tanulmányban van adat ezzel kapcsolatban, de akkor találták a legnagyobb esélyt a változásra, amikor a páciensek tudták a fizikai aktivitási szintjüket és tisztában voltak a mozgás előnyeivel, rendelkeztek önszabályozási készségekkel, integrálták a fizikai aktivitást az önképükbe.

Egészséges táplálkozás

Samdal és munkatársai viselkedésváltoztatási technikákat tekintettek át az elhízott felnőttek egészséges táplálkozására vonatkozóan, és megállapították, hogy csak egyfajta intervenció rendelkezett jelentős hosszú távú hatással az étrendre (≥12 hónap). Ebben a randomizált kontrollált intervencióban a résztvevők motivációs interjúra épülő havi konzultációt kaptak. Egy jól megtervezett intervenció az átlagos BMI-változást kb. 1 kg/m²-rel csökkentette, a kezdeti 31,0 kg/m²-ről a 12. hónapra 29,9 kg/m²-re.

Új távlatok

A hosszú távú viselkedés fenntartásra vonatkozó bizonyítékok jelenlegi hiányosságaival kapcsolatban nem világos, hogy a hiányosságok a viselkedésváltozási elméletekben, azok intervenciókra való átültetésében, vagy mindkettőben rejlenek. A motivációs interjú (MI) általánosan elterjedt a HWC-ben és a klinikusok körében is, akik „coach megközelítést” alkalmaznak. Azonban csak kis mértékű előnyöket találtak az MI alkalmazásában, ami jelentősen függhet a gyakorló készségeitől, így a megfelelő mélységű képzés és gyakorlat-orientált tréning kritikus fontosságú.

Összefoglalás

A klinikusok gyakran szembesülnek azzal, hogy egyes páciensek motiválatlanok vagy nem együttműködők. Az életmódorvoslás új szemléletet kínál, amely segít a klinikusoknak felismerni, hogy az egészségügyi viselkedésváltozás az az alap, amelyre egy hatékony életmódváltás pillérei épülnek. Bár az életmódbeli változások fenntartása terén van még kutatnivaló, ha a klinikusokat ellátjuk a jelenlegi bizonyítékokkal, elméleti ismeretekkel és gyakorlati stratégiákkal a hatékony és együttműködő kommunikációra vonatkozóan, akkor kulcsszerepet játszhatnak az autonómiát támogató ellátás kialakításában, amely segít fenntartani a páciensek belső motivációját.

Cikkreferátumot írta: Sz. Sára

Hivatkozások

(1) Matthews, J. A., Matthews, S., Faries, M. D., & Wolever, R. Q. (2024). Supporting Sustainable Health Behavior Change: The Whole is Greater Than the Sum of Its Parts. Mayo Clinic proceedings. Innovations, quality & outcomes, 8(3), 263–275. https://doi.org/10.1016/j.mayocpiqo.2023.10.002