Egy randomizált, kontrollált vizsgálat szerint a kalóriacsökkentésen alapuló fogyás, önmagában és mozgással kombinálva is jelentősen javítja az inzulinrezisztenciát posztmenopauzás nőknél, míg a testmozgás önmagában kevésbé hatékony.
Az inzulinrezisztencia és a csökkent glükóztolerancia a 2-es típusú diabétesz kialakulásának kulcsfontosságú tényezői, különösen idősebb korban.
Bár a kombinált életmód-intervenciók hatékonysága jól ismert, kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy a diéta és a fizikai aktivitás külön-külön milyen mértékben járul hozzá az inzulinérzékenység és anyagcsere javulásához.
Egy 2012-ben kiadott tanulmány célja ennek tisztázása volt posztmenopauzás, túlsúlyos nők körében.
A 12 hónapos vizsgálatban 439 inaktív, 50–75 év közötti nőt vontak be, akiket az alábbi négy csoport egyikébe osztották véletlenszerűen:
- kalóriadeficites diéta, 10%-os testsúlycsökkentési céllal,
- aerob edzés (heti 5×45 perc, 70–85% maximális pulzus),
- kombinált intervenció (a fentiek kombinációja),
- kontroll csoport, akiknek a szokásos életmódjukat kellett folytatni.
A fő vizsgálati végpontok közé tartozott az inzulin, C-peptid, éhgyomi glükóz és a HOMA-IR index változása.
Az eredmények azt mutatták, hogy a diétás csoportban az inzulinrezisztencia 24%-kal, a kombinált csoportban 26%-kal csökkent, míg az edzés önmagában nem eredményezett szignifikáns javulást.
A testsúlycsökkenés mértéke kulcsszerepet játszott, ugyanis a legnagyobb mértékű javulás az alanyok anyagcsere-markereiben a 10%-os fogyás mellett volt megfigyelhető, ami kiemeli az étrend fontosságát az inzulinérzékenység javításában.
Az éhgyomi glükóz normalizálódásának esélye minden intervenció során javult, különösen azoknál, akik kiinduláskor emelkedett értékekkel rendelkeztek.
Fontos megfigyelés, hogy az idősebb és fiatalabb posztmenopauzás nők körében is hasonló mértékű volt a testmozgáshoz és diétához kötődő pozitív hatás.
Az eredmények összhangban állnak korábbi nagyszabású vizsgálatokkal, amelyek szerint már mérsékelt, 5–10%-os testsúlycsökkenés is jelentős metabolikus előnyökkel jár.
Ugyanakkor a jelen tanulmány kihangsúlyozza, hogy a testsúlycsökkentés az elsődleges befolyásoló tényezője a javulásnak, míg a testmozgás önmagában inkább kiegészítő szerepet játszik, különösen normál vércukorszinttel rendelkező egyénekben.
Cikkreferátum szerzője: Dr. Jankó Róbert
INGYENES E-KÖNYV: Az életmódorvoslás zsebkönyve
6 módja annak, hogy átvedd az irányítást az egészséged felett. Fedezd fel az ingyenes e-könyvből a Lifestyle Medicine nemzetközileg akkreditált tudásanyag egy szeletét.
- Bizonyítékokon alapuló életmódorvoslás
- 6 pilléres rendszer
- Nemzetközileg akkreditált
- 68 db szakirodalmi citálás
- PDF formátum
- Bármilyen eszközön olvasható
- 34 oldalnyi evidence-based tudásanyag
- Gyakorlati tippek és tanácsok
- Tapasztalt és feltörekvő szakértők számára
Hivatkozások
Caitlin Mason, Karen E Foster-Schubert, Ikuyo Imayama, Angela Kong, Liren Xiao, Carolyn Bain, Kristin L Campbell, Ching-Yun Wang, Catherine R Duggan, Cornelia M Ulrich, Catherine M Alfano, George L Blackburn, Anne McTiernan, Dietary Weight-Loss and Exercise Effects on Insulin Resistance in Postmenopausal Women, Published in final edited form as: Am J Prev Med. 2011 Oct;41(4):366–375. doi: 10.1016/j.amepre.2011.06.042, Am J Prev Med. Author manuscript; available in PMC: 2012 Oct 1., PMID: 21961463
