Az Életmódorvoslás ereje: Az egészségügy új iránya Magyarországon

Mi az Életmódorvoslás?

A nem fertőző betegségek emberek millióinak életét érintik szerte a világon. Az Életmódorvoslás (Lifestyle Medicine) egy modern orvosi tudományág, amely megoldásokat kínál a hanyatló egészségünk és a túlterhelt egészségügyi rendszereink kihívásaira.

Az Életmódorvoslás szakmai továbbképzése jelentős előnyöket kínál az orvosoknak. Az ilyen képzés segít az orvosoknak mélyebb megértést nyerni az életmódbeli intervenciók hatásairól és alkalmazásáról. Az Életmódorvos képzés kreditpontos jellege hozzájárul az orvosok szakmai fejlődéséhez és lehetőséget nyújt az egészségügyi ellátás minőségének javítására. Az Életmódorvoslás szakmai hálózata lehetőséget biztosít a tapasztalatok és az információk megosztására. Az orvosok részt vehetnek konferenciákon és műhelymunkákon, ahol kiemelkedő szakértőkkel és vegán orvosokkal találkozhatnak, és megoszthatják a legújabb fejleményeket az Életmódorvoslás területén.

Multi-diszciplináris, több rendszerű megközelítés

Az Életmódorvoslás kiemelkedően fontos szerepet játszik az egészség megőrzésében és a betegségek megelőzésében. Az orvosoknak fontos szerepük van az életmódbeli intervenciók előmozdításában és az egészséges életmódra való ösztönzésben. Az Életmódorvoslás szakmai továbbképzés lehetőséget kínál az orvosoknak a szakmai fejlődésre és az egészségcentrikus ellátás javítására. Az Életmódorvoslás növekvő számú orvos és szervezet tagjai azt mutatják, hogy Magyarországon is egyre nagyobb az érdeklődés ezen irányzat iránt. Az Életmódorvoslás hatásos módszer lehet a 2-es típusú cukorbetegség remissziójának elérésében is, és fontos, hogy az orvosok ezt a lehetőséget felismerjék és alkalmazzák a gyakorlatban.

Ahhoz, hogy hatékony ellenszere legyen a krónikus betegségek problémájának, az Életmódorvoslás multidiszciplináris, több rendszerre kiterjedő megközelítést igényel – amely más megközelítéseket is magában foglal, és együtt működik, mint például az öngondoskodás, az önmenedzselés, a szociális gondoskodás és a csoportos konzultáció. Klinikusokra, közegészségügyi szakemberekre, kutatókra, tudósokra és oktatókra van szükség, akik együtt dolgoznak a változás befolyásolása érdekében. Az Életmódorvoslás alapelveit nemcsak a klinikai gyakorlat szintjén kell alkalmazni, hanem ki kell terjeszteni a népegészségügyi politikára és a prevencióra is. Az egészségügyi szakembereknek, az egyéneknek, a kormányoknak és a politikai döntéshozóknak ki kell venniük a részüket.

Az Életmódorvoslás hat pillére

Ismerd meg az Életmódorvoslás alapelveit alkotó hat kulcspillért:

Mentális jólét

Az Életmódorvoslás bevált technikákat tanít a stressz csökkentésére és az emberek ellazulására. A szakemberek támogatják az embereket abban, hogy megtalálják életük célját és javítsák egészségüket a természettel való kapcsolat révén.

A káros anyagok csökkentése

Az Életmódorvoslás támogatja az embereket abban, hogy abbahagyják a dohányzást, csökkentsék a túlzott alkoholfogyasztást, elkerüljék a függőséget okozó anyagokat és viselkedéseket, például a szerencsejátékot vagy a túlzott internet- vagy közösségi médiahasználatot.

Szociális kapcsolatok fejlesztése

Az Életmódorvoslás (Lifestyle Medicine) támogatja az embereket abban, hogy egészséges és értelmes kapcsolatokat alakítsanak ki és tartsanak fenn, valamint növeljék a szociális kapcsolatokat, hogy csökkentsék a stresszt és támogassák a testi és lelki egészséget.

Az egészséges táplálkozás

A Életmódorvoslás támogatja az embereket az ultra-feldolgozott élelmiszerek fogyasztásának csökkentésében azáltal, hogy megtanítja azokat az ismereteket és készségeket, amelyek az emberek által választott egészségesebb táplálkozási minták követéséhez szükségesek.

Alvás

Az Életmódorvoslás támogatja az embereket abban, hogy jó minőségű alvást érjenek el, és elkerüljék azokat a viselkedéseket, amelyek ronthatják az alvás minőségét.

A fizikai aktivitás

A Életmódorvoslás támogatja az embereket abban, hogyan építsenek be több fizikai tevékenységet az életükbe, és csökkentsék az üléssel töltött időt.

Az Életmódorvoslás készségei

Létfontosságú annak biztosítása, hogy az Életmódorvoslás oktatása eljusson azokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük van rá, de az oktatás önmagában nem elegendő a fenntartható életmódváltáshoz. Különféle készségek, beavatkozások és eszközök sikeresnek bizonyultak a betegek támogatásában ebben a tekintetben.

Az Életmódorvoslás a hagyományos orvos-beteg kapcsolattól való elmozdulást kívánja meg, ahol a klinikus a szakértő információszolgáltató. Erre azért van szükség, mert ma már tudjuk, hogy az egyszerű életmódbeli tanácsok, például

„egyél kevesebbet és mozogj többet”

gyakran nem hatékonyak. (1,2)

Annak érdekében, hogy hatékonyan támogassa az életmódváltást, az Életmódorvoslás a viselkedéstudomány ismereteit használja fel a betegekkel való együttműködésben. Így együtt dolgozhatunk az emberekkel és értékeikkel, hogy támogassuk a problémamegoldást, és olyan készségekkel ruházzuk fel őket, amelyekkel meg tudják valósítani a kívánt változtatásokat. E technikák némelyike legalább 80%-kal hatékonyabbnak bizonyult a viselkedés megváltoztatásában, mint a hagyományos tanácsadás. (3)

Az egyének támogatása a pozitív változásokhoz

Az Életmódorvoslás a változás főáramú, globális mozgalma. Az elmúlt évtizedben életmódorvosi társaságok és kollégiumok alakultak szerte a világon. Miért ne legyél része ennek a mozgalomnak, és csatlakozz még ma a LifestylePro Academy-hez?

Az Életmódorvoslás megközelítése arra törekszik, hogy támogassa az egyéneket abban, hogy pozitív viselkedési változtatásokat hajtsanak végre. Nem az emberek hibáztatásáról vagy tanításáról van szó.

Elismeri az egyéb terápiás beavatkozások szükségességét és folyamatos fontosságát az egészségügyben, beleértve a sebészeti és gyógyszerészeti beavatkozásokat, amennyiben ezeket szükségesnek, megfelelőnek és hatékonynak ítélik. Ahol azonban bizonyítottan a legnagyobb hatása van, az Életmódorvoslásnak egyszerűen nagyobb részét kell képeznie az egészségügyi ellátásnak.

Hivatkozások

(1) Kelly MP, Barker M. Why is changing health-related behaviour so difficult? Public Health. 2016, 136, 109-116.
(2) Melvyn Hillsdon et al, Advising people to take more exercise is ineffective: a randomized controlled trial of physical activity promotion in primary care, International Journal of Epidemiology, 2002, 31, 4, 808–815.
(3) Rubak S et al, Motivational interviewing: a systematic review and meta-analysis. Br J Gen Pract, (2005), 55, 305. McGinnis J et al, The Case for More Active Policy Attention to Health Promotion, Health Affairs, (2002), 21, 2.